Amióta megszülettünk, és közösségben élünk, azóta tapasztaljuk, hogy létezik egy nap, amikor az Édesanyánkat ünnepeljük. Ovis, iskolás korunkban megtanítják nekünk, hogy tisztelnünk kell édesanyánkat, hiszen ő volt az aki feláldozott értünk mindent, a szíve alatt hordott 9 hónapon át, majd a születésünk után minden pillanatban értünk él, cselekszik. Óriási felelősség gyermeket vállalni, és úgy nevelni őket, hogy mindenük meglegyen, hogy egészséges körülmények között tudjon fejlődni, érvényesülni a világban. Éppen ezért van ez a nap, amikor csak Ők a fontosak, Ők vannak a középpontban. Bár minden nap tisztelettudóan kell bánnunk a szüleinkkel, de ez a nap egy olyan nap, amit különlegessé kell tenni számukra, hogy érezzék, mennyire fontosak nekünk!
Az anyák napja története
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is felköszöntötték.
Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját Julia Ward Howe segítségével.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából és a legelső Anyák Napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekeknek tartották. A gondolatot a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt vezetői karolták fel és megtették az előkészületeket az Anyák napja országos bevezetésére. A szervezet lapjában így írtak a napról: „Felkérjük a mélyen tisztelt Tanárelnököket, hogy május első vasárnapján tartandó «Anyák napját», ezt a gyönyörű ünnepet, szeretettel alakítsák ki növendékeik lelkében, amelynek pedagógiai, jellemképző ereje messze túlhaladja egy-egy család körét és a nemzetnevelés erkölcsnemesítő munkájába kapcsolódik.”
Hogyan fejezzük ki szeretetünket?
Az Anyák napja egy végtelenül kedves, hálás, szeretetteljes nap, amikor mindenki próbál sokkal jobb ember lenni, mint általában. Mi felnőttek is legalább annyira szeretjük ilyenkor kimutatni mit érzünk, mint a kicsik! Nagyon fontos lenne azonban, hogy még véletlenül se felejtsük el, hogy nem csak ezen a napon, hanem az év össze napján tisztelnünk, és szeretnünk kéne legalább annyira Édesanyánkat, mint ilyenkor!
Emlékszem régen, mikor gyerekek voltunk, félretettük a kajapénzünket a tesómmal, és együtt indultunk útnak, hogy megtaláljuk a megfelelő virágot az anyukánknak. Mindössze 80 Ft-unk volt, de mi nagyon elszántak voltunk, bár a pénzünk nagyon kevés volt ahhoz képest, hogy mennyibe kerültek a virágok a virágboltban! 300 Ft alatt nem igen lehetett kapni semmit. Sosem felejtem el, hogy bementünk a boltba, és őrültem kezdtük el keresgélni a virágokat. Hosszas nézelődés után szomorúan tudatosult bennünk, hogy a pénzünk semmire sem elég, így még utoljára körülnéztünk, majd elindultunk kifelé a boltból. Ekkor megszólított minket az árus néni, és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Mondtuk, hogy édesanyánknak virágot Anyák napjára, de sajnos kevés a pénzünk rá. A néni megkérdezte, hogy mennyink van, majd a polc mélyéről előhúzott egy picike, lila színű Fréziát, ami illatosabb volt bármely virágnál, amely szebben csillogott bármelyik csokornál, majd megkérdezte, hogy ez jó lesz e?
Mondtuk, hogy nagyon szép, de nincs rá elég pénzünk, mert az 300 Ft volt. Akkor azt mondta a virág árus, hogy ebben a percben akciós a Frézia, és 80 ft-ért, még készít nekünk egy csokrot belőle. Készült is, egy gyönyörű, mini csokor, egyetlen szál Fréziával. Csodaszép volt. Kifizettük a 80 Ft-ot, megköszöntük, és elindultunk haza az öcsémmel. Egész úton hazafelé felváltva fogtuk a legszebb kis csokrot, amit valaha láttunk, és azon versenyeztünk, hogy ki foghatta többször. Nagyon izgatottak voltunk. Akkor ott, nekünk az a csokor a világot jelentette, egy olyan kis világot, amit mi adhattunk át Édesanyánknak, egy ismeretlen hölgy jóvoltából.
Most, hogy felnőtt vagyok, sokszor gondolok vissza ezekre a napokra, hiszen most bármit megadhatnék Anyukámnak, mégsem gondolom, hogy a pénzben mért érték a legfontosabb. Hiszem, hogy a legnagyobb ajándék a figyelmünk, ha időt szánunk rá, és új dolgokat mutatunk Neki! Én személy szerint elviszem majd őt vacsorázni egy olyan helyre, ahová már nagyon régóta vágyik, és talán egy verset is kap tőlem, amivel díszítem majd a saját kezűleg készített rózsadobozt, amit átadok neki, amint megérkeztünk! :)
Édesanyám!
Hosszú idő óta várom, hogy elmondjam
Mennyire szeretlek, a szívem megdobban...
Minden pillanatban érted félek,
Félek, hogy egy napon már egymagam ébredek
Egy élet kevés ahhoz, hogy visszaadjam,
Minden szereteted, mit tőled kaptam!
Lehetetlen is volna megmutatni Neked,
Leírom hát, talán így könnyebb!
Köszönöm a non-stop aggódást,
A törődést, az életről való tanítást.
Hogy jó ember lettem, azt csak Neked köszönhetem,
Hogy felneveltél, és, hogy van értékrendem!
Remélem, egyszer majd én is taníthatok,
S akkor meglátod, hogy minden tanításod hatott!
Átadom majd mit kaptam tőled,
S talán így én is tovább adhatok belőled!
Remélem egyszer majd én kapok levelet,
Hasonló szeretettel megírott verseket.
Remélem lehetek fele annyira jó, mint Te,
Ha így lesz, minden pillanat megérte!
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Hogy te lehetsz a mindenem,
Ki életet adott, s ki szívből szeretett,
Úgy hiszem jól választottam életet!
Mondd el, mit érzel
Higgyétek el, nem kell teli erszény egy megható ajándékhoz. Szerintünk egy ötlet elég ahhoz, hogy kedvességet adj, hogy az mélyre hasson! Egy vers, egy saját készítésű ajándék, vagy csak egy nyílt levél, amiben őszintén elmondod mit érzel! A hatás nem marad el!
Ha nem hiszed járj utána, és ne feledd, egy napot se mosoly nélkül...nélkülünk! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
