Smile Balloon & Party Shop

Mai témánk nagyon érdekes, és ami azt illeti aki házasodni készül, talán szeretné tudni, hogy bizonyos szokásokat miért építünk bele az esküvőnkbe!?!? Mindenki látott már esküvőt, ha szerencsés, akkor sajátján is részt vehetett már, így tapasztalta azt, amiről most írunk, de nézzük mit miért teszünk, vagy tesznek velünk?

Babonák
A hagyományok és szokások mindig is rányomták bélyegüket a házasságkötésekre, részben babonából, részben pedig megszokásból. Ezeknek manapság már nem tulajdonítanak jelentőséget, mégis szívesen élnek velük abból a célból, hogy az esküvői ünnepet színesebbé tegyék.

• A menyasszony kezének megkérése:  A vőlegény az apától kéri meg a leendő menyasszony kezét. Régen ez a találkozás jó alkalom volt a hozomány nagyságának megbeszélésére. Ma a fiatalok döntenek a házasságról, de szokásból és udvariasságból a szülők beleegyezését kéri a vőlegény. A tradicionális szokásokat követők ma a vőféllyel mennek a menyasszonyért és kikérik a háztól, a szülők pedig kiadják.
• A menyasszonyfillérek összegyűjtése:  Fiatal lányok ma is gyűjtögetnek filléreket, hogy maguk vehessék meg menyasszonyi cipőjüket, hogy így biztosítsák a házasság sikerességét. A régi szokás szerint ez a menyasszony takarékosságának bizonyítéka volt. 
• A harisnyakötő viselése: A menyasszonyi ruha a hiedelem szerint szerencsét hozott. A vendégek próbáltak hazavinni egy-egy darabot a ruhából. A menyasszonyt a harisnyakötője védte meg a teljes ruhátlanságtól. Ma a harisnyakötőt annak a lánynak ajándékozza a menyasszony, akinek a legközelebb lesz az esküvője, mert ez a tárgy szerencsét hoz.
• Koszorúslányok: A koszorúslányoknak eredetileg az volt a feladatuk, hogy megvédjék a menyasszonyt. A menyasszonyt kísérő, hozzá hasonlóan felöltözött, koszorúslányok összezavarták az arára leselkedő rossz szellemeket és az esküvőn betöltött szerepüknek hála, jó esélyt kaptak arra, hogy ők is mielőbb elkeljenek. A mai értelmezés szerint a koszorúslányok a menyasszonyétól eltérő ruhát viselnek, és még a vőlegény előtt lépnek be a templomba, hogy elűzzék a rossz szellemeket. 

• A menyasszonyi csokor eldobása: Ki ne ismerné az amerikai filmekből azt a szokást, amikor a menyasszony hátat fordít a násznépnek és a vendégsereg még hajadon lányai közé dobja a csokrát. A hagyomány szerint, akinek sikerül megkaparintania, az lesz a következő menyasszony a társaságból! Ma már nem a menyasszonyi csokrot dobják el, hanem a külön erre a célra készülő dobó-csokrot. 
• Harisnyakötő eldobása: A menyasszonyi csokor után a legkedveltebb szokás a harisnyakötő eldobása. Ezúttal a nőtlen férfiaknak kell megkísérelni, hogy elkapják a menyasszony által eldobott harisnyakötőt. Az lesz a következő házasuló, aki el tudja kapni a harisnyakötőt. 
• A fátyol felhajtása: A házasság régen elsősorban üzlet volt két család között. A fátyol oltár előtti felhajtásával a vőlegény ellenőrizte, hogy tényleg azt a hölgyet kapta-e, akire megállapodást kötött. Ma a leány kikérésénél szoktak "hamis menyasszonyt" kiküldeni, lefátyolozva. Hatalmas a nevetés, ha a vőlegény siettében elindul például a valódi menyasszony hasonló alkatú unokahúgával, vagy nővérével. 
• Üvegtörés – cseréptörés: Egyes nézetek szerint a szüzesség elvesztését szimbolizálja. Más vidékeken a cseréptálat teli pénzzel az ifjú párnak úgy kell összesepernie, hogy a vendégsereg széttáncolja az összesepert cserepeket. A vőlegény tartja a lapátot, jelezve, hogy a "hátteret biztosítja" a menyasszony dolgos házimunkában, vagyis seprésben gyakorlott kezéhez. 
• A menyasszony küszöbön való átemelése: A küszöb mindig a közös élet kezdetét szimbolizálta. A fiatal pár legyőzve az utolsó akadályt egyszerre érkezik meg lép a házba. Ezzel a lépéssel bizonyítják, hogy készen állnak a közös jövőre, az erő és az irányítás azonban a férj kezében van, hiszen a nő férjhez ment, vagyis a férfi házába került, ahol a férfi szava dönt. 
• Torta: Minél nagyobb és szebb a torta, annál több gyermeke lesz majd az ifjú párnak. A torta közös felvágása az összetartozást és egységet szimbolizálja az ifjú pár előtt álló házasságban. Akinek a keze felül van a torta felvágása közben, az fogja a viselni a házasságban a nadrágot. Édesek lesznek a házas évek, ha az ara és az ifjú férj megetetik egymást egy-egy falat tortával - tartja a mondás. A római időkben a torta a termékenység szimbóluma volt. Máshol az élet édességét, és a "kerek világot" is szimbolizálta. Angliában a vendégek apró tortákkal köszöntötték a párt, aki a felhalmozott sütemények előtt csókolta meg egymást. A sok apró torta helyett ma egy nagyot készítenek. A pár ezt közösen vágja fel. Az első szelet tortából megetetik egymást, és ezt a szeletet egy tányérról fogyasztják el, így fejezve ki, hogy minden jót megosztanak egymással. Angliában szokás a torta tetejét, vagyis a legfelső rétegét lefagyasztani, és az első házassági évfordulóig vagy az elsőszülött gyermek keresztelőjéig megőrizni.

• A menyasszonyi ruha színe: A menyasszonyi ruha fehér színe az egyszerűség és az öröm jelképe. A görögök az egész testüket fehérre festették a szertartásra. A szokások szerint azonban a menyasszony ruházatában kell, hogy legyen valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsön. A régi lehet például egy antik csipkebetét, egy elegáns régi kesztyű, vagy egy ékszer. A kéket legkönnyebb ékszerként becsempészni, a kölcsön tárgy pedig akármi lehet, amit csak elképzelhetünk.
• A gyűrűk viselése: Az eljegyzési gyűrűt eredetileg a középső ujjon viselték, mert úgy gondolták, hogy az közvetlen kapcsolatban áll a szívvel. A gyűrű viselésével megakadályozzák azt, hogy új szerelem bontakozzon ki mással. Az ékszer formájára is utalva egyfajta szerelmi körbe zárja a jegyeseket. Ma az elkötelezettséget jelenti. A magyar szokások szerint nem csak gyűrűt adtak egymásnak, hanem jegykendőt, vagy valamilyen ruhafélét varrt a leány a férfinek. A eljegyzés lényege, hogy jegygyűrűt húz a férfi választottja ujjára és fordítva. Méghozzá a bal gyűrűsujjára. Magyarországon (és más európai országban is, kivéve Franciaország) az eljegyzés időtartama alatt a bal, majd az esküvő után a jobb kéz gyűrűsujján viselik a jegygyűrűt.
• Ki az úr a háznál? Régen, ez nem volt kérdés, egyértelmű volt, hogy a férfi viseli a kalapot. Ma már a női emancipációnak köszönhetően azzal is lehet viccelődni, hogy vajon a férj papucsférj lesze, aki csak a felesége kívánságait lesi, vagy az asszony fogja férjura minden parancsát teljesíteni. Könnyű megállapítani! Mindössze arra kell figyelni, hogy kinek a keze van felül az esküvői torta felvágásakor vagy a templomi esketéskor, és megtudjuk, hogy ki lesz az úr a háznál.
• Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék: Az esküvői szokások közül az abszolút klasszikus Angliából származik. A menyasszonynak esküvője napján szerencsés viselnie magán valami régi és valami új, valami kölcsönkapott és valami kék dolgot. Ha ezt a négyet nem felejti el, esküvője és házassága is boldog lesz! A régi lehet például egy családi ékszer (fülbevaló, nyaklánc, karkötő, a nagymamától kapott medál); az új lehet a menyasszony cipője, fehérneműje vagy ruhája (ha nem kölcsönzött). A kölcsön kapott lehet a barátnő gyöngysora, esetleg egy zsebkendő, hajtű, fejdísz; a kék pedig sokszor a harisnyakötőn egy kis masni, esetleg kék virág vagy szalag a menyasszonyi csokorban. A "régi" a menyasszony eddigi, hajadon életét szimbolizálja az "új" pedig a most induló életszakaszt, szerepét, mint a feleség. A "kölcsönkapott" a barátságot és a szerelmet jelképezi, hiszen ezt a kettőt nem lehet örökre megváltani a papírral. Ugyanúgy vigyáznunk kell ezekre az érzésekre, mint a kölcsönkapott dolgokra. Ápolnunk kell őket és törődünk velük. A "kék" természetesen a hűséget jelenti, ami sokak szerint egy házasságban a legfőbb érdem.

• Rizsszórás: Honnan származhatna-e szokás, mint Ázsiából, hogy az esküvő után az ifjú párra rizst dobálnak, általában a házasságkötő teremből kijövet, hogy házasságuk termékeny és jólétben bővelkedő legyen. Történhet ez a templomi ceremónia után is, de ott inkább a rózsaszirom szórása a jellemző. A menyasszonyok általában széles mosollyal és visongatva fogadják az égi áldásnak ezt a formáját, majd az esküvői autóba szállva hosszan szedegetik szép frizurába rendezett tincseik közül a galádul megbújó rizsszemeket. 
• Rózsaszirom szórása: Talán a legszebb, legősibb szokás, hogy az oltárhoz vezető útra virágszirmokat szórnak. Édes látvány, ha ezt kis koszorúslányok teszik pici kosárkájukból. A bő gyermekáldáson kívül a rózsaszirmok segítenek elegyengetni a házasság oly sokszor megpróbáltatásokkal teli, göröngyös útját is. 
• Az esküvői sorfal? Az ifjú házasoknak gyakran a vendégek és barátok sorfala között kell elhagyniuk a templomot. Ilyenkor ők megpróbálják megakadályozni, hogy a pár átjusson. Ez a házasság folyamán felmerülő akadályok együttes legyőzésére utal. 
• Az útelzárás: Ez vidéken még mindig gyakori szokás. A templom elhagyásakor gyerekek és fiatalemberek zsinórokkal és szalagokkal próbálják a pár útját elzárni. Ilyenkor pénzzel, borral vagy édességekkel kell megvásárolni a szabad utat a házasságba.
• Kisfiú a menyasszony ölébe: Több országban is elterjedt szokás, hogy a lakodalom alatt egy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. A fiúgyermek a termékenységen kívül elsősorban a családnév továbbvitelének jelképe. Egy kínai szokás szerint egy kisfiúnak meg kell pördülnie a nászágyon, hogy biztosítva legyen: az elsőszülött fiú lesz. 
• Gólya a háztetőn: Ki ne ismerné a történetet a gólyáról, amely már puszta jelenlétével "garantálja" a gyermekáldást abban a házban, amelynek tetején (kéményén) tanyát vert? Sajnos a gólya megrendelésre nem dolgozik, ezért terjedt el vidéken az a szokás, hogy babakocsit tesznek a ház tetejére. Így mindenki tudhatja, hogy e házban gyermeket várnak a közeljövőben. 
• Varrás: Nagymamáink szerint nem szerencsés, ha a menyasszony maga varrja a menyasszonyi ruháját, vagy segédkezik ruhájának elkészítésében. A babona szerint annyi könnyet hullat, ahány öltéssel a ruhája készült. Azt mondják, az a hajadon varrónő, aki egy menyasszonyi ruhán az első öltést ejti, egy éven belül maga is férjhez fog menni. A babona szerint nem szabad fütyülni abban a helyiségben, ahol a menyasszonyi ruha készül, mert odacsalja a gonosz szellemeket.
• Gyűrű: Ha felhúzásakor az első ujjpercnél megakad a gyűrű, akkor az azt jelenti, hogy a feleség, míg akadálytalan siklása esetén (az ujj tövéig) a férfi lesz az úr a háznál.
• Hajtincs: Az ókori görögök az esküvő napján levágtak egy-egy tincset a menyasszony és a vőlegény hajából és az isteneknek - Zeusznak, Hérának és Artemisznek - ajánlották őket, akik pártfogásukba vették az ifjú házasokat.
• A menyasszony elrablása: Régebben ez, nagyon komoly dolog volt, mivel gyakran előfordult, hogy a menyasszonyt már az, esküvői szertartás alatt elrabolták. Ha a vőlegény nem tudott menyasszonyára kellőképpen vigyázni, nem érdemelte meg, hogy feleségül vegye. Manapság ez a szokás csak arra szolgál, hogy a fiatal párt egy rövid időre elválasszák egymástól, hogy valahova betérjenek. Van azonban néhány szabálya az elrablásnak, amit mindenképpen figyelembe kell venni. Nem szabad hosszú ideig elmaradni, mert különben a vendégek unatkoznak, és a hangulat elromlik. A vőlegénynek különösen vigyáznia kell a menyasszonyi csokorra, mert ez őt a menyasszony kiszabadításakor felmenti a fizetési kötelezettség alól, és az elrablónak magának kell fizetnie a cehhet.

• A menyasszony cipőjének elárverezése: Ez sok vidámságra okot adó, és a fiatal párnak igen jövedelmező árverés. A tanúk felkínálják eladásra a menyasszony cipőjét. Az egyik vendég egy kalappal körbejár, és minden árverező bedobja az előző árverező által felajánlott összeg és a saját ajánlata közötti különbséget a kalapba. A kalapozó sorba megy és legutolsóként a vőlegény árverez, hogy így feleségének újra meglegyen az egész pár cipője, és az asszony megkapja a kalapot is az egész bevétellel.
• A fátyol levetése (vagy koszorútánc): Ez is igen kedvelt esküvői szokás. Az örömanya leveszi lánya fejéről a fátylat, a menyasszonyt bevezetik egy lányok által alkotott körbe. A lányok a fátylat, mint egy tetőt feszítik ki a menyasszony feje fölé és körtáncot lejtenek körülötte. A tánc után a menyasszony fogja a fátylat, és annak a Lánynak a fejére teszi, akiről gondolja, hogy a legközelebbi menyasszony lesz. Éjfélkor egy verset mondanak el, a menyasszonynak pedig az asztal körül kell ugrálnia, hogy megmutassa, hogy egészséges. A fátylat leveszi, helyette egy fejkendőt és egy főzőkanalat kap, ezután pedig mindenki, aki a menyasszonnyal táncolni akar, pénzt dob egy kalapba.
• Menyasszonytánc: eladó a menyasszony! Régen az apák leányukért cserébe pénzt, értékes javakat kaptak a vőlegénytől. Manapság már nem erről van szó. A pénzt a fiatalok a közös háztartás elindításához kapják, szórakoztató táncos műsor formájában. A vőfély persze gyakran az eredeti jelentéssel viccelődik. Gyakori, hogy a menyasszonytáncon a menyasszony rokonai, unokabátyjai vagy fiú testvérei megpróbálják "visszavenni" az ifjú arát, többször megpróbálják elrabolni, vagy viccesen egy alsónadrágot rejtve a zsebükbe "még a gatyájukat is odaadják" a párnak, vagy az aráért
• Fátyol: A fátyol az ártatlanság és lányság jelképe az esküvőn. A babona szerint az esküvő napja előtt nem szabad a menyasszony hajába tűzni, mert gyorsan tönkremegy majd tőle a házasság. A fátylat csak a menyasszony hordhatja, azt mondják az a koszorúslány, aki felpróbálja a fátylát, elcsábítja majd az ifjú férjet. A hagyományok szerint a menyasszonyt lefátyolozva vezeti az oltárig az édesapja, és ott a vőlegény oltalmába adja, aki a fátylat hátrahajtva végre teljes szépségében pillanthatja meg kedvesét. Régi germán hit szerint azért kell lefátyolozni az arát, hogy a gonosz démonok ne bújhassanak belé az orrlyukain keresztül. Hajdanán az esküvő után a hajadon lányok az ifjú ara köré gyűltek és eltépték a fátylát, hogy mindegyiküknek jusson belőle egy darab
• Esküvői újság: Emlékként készítik a barátok, rokonok. Első száma a menyasszony és a vőlegény házasságkötéséről, és annak előzményeiről szól, humoros formában. Általában fotókkal illusztrált, 8-10 oldalas lap, mely a házassági évfordulókon további számokkal bővülhet. Az újság tartalma: hírek, apróhirdetés, időjárás jelentés, ki kicsoda rovat, főzési és műszaki tanácsok.
• A legénybúcsú: A múltban a legénybúcsú a lármával és edények zajos összetörésével a gonosz szellemek elriasztására szolgált. Ma már nem hiszünk a gonosz szellemekben, de megrendezzük a legénybúcsút, mivel az jó szórakozás és ezzel a jegyespár barátai sok szerencsét akarnak kívánni. A legénybúcsú mindenesetre főleg arra szolgál, hogy a vőlegény elbúcsúzzon a legényélettől. Ilyenkor nemcsak porcelánt törnek össze (a menyasszony és vőlegény régi kávéscsészéjét) hanem konfettit, WC papírt dobálnak, luftballont, papírsárkányt engednek fel a levegőbe. A jegyespárnak saját kezűleg kell az edényeket és egyéb használati tárgyakat eldobni, így lesz tartós a szerencséjük.

• A merőkanáltánc: A legénybúcsú egyik fénypontja a kanáltánc, amikor a vendégek fazekakkal és fedőkkel felszerelve, lármázva szaladgálnak az ifjú pár lakásában. Ennek a szokásnak is a gonosz szellemek elűzése volt eredetileg az értelme. Valami régi, új, kölcsönvett dolog régóta szokás, hogy a menyasszony az esküvő napján valami régit, valami újat és valami kölcsönvett dolgot visel. A babona szerint ez sok szerencsét hoz és boldog jövőt biztosít.
• A lakás feldúlása: Ennek az értelme az, hogy a fiatal pár ne feledkezzen meg a házasság rögös útjáról. Ilyenkor a vendégek szétszórják az edényeket, kirámolják a szekrényeket és mindent szétszórnak a lakásban. Az is előfordul, hogy szétdúlják az ágyakat és elbarikádozzák az ajtókat. De olyan is előfordult már, hogy az egész lakást kirámolták. Ilyenkor azután a fiatal párnak szállodába kellett mennie, de teljes titokban, nehogy ott is ugyanaz történjen meg, mint a lakásban.
• "Nászutasok": Ki ne ismerné ezt a szokást? Sok fiatal házast indítottak már el rokonai és barátai igen nagy hangerővel az új élet felé úgy, hogy az autójukra egy csomó öreg konzervdobozt és cipőt kötöttek és egy "nászutasok" táblát is erősítettek a kocsira. Ennek a szokásnak az alapja szintén az, hogy a zajjal a szegénységet és a gonosz szellemeket elűzze.
• A nászajándék: Az a szokás, hogy az ifjú férj a nászéjszaka után adja át a nászajándékot a menyasszonynak. Az esküvő megtervezésébe ezt a mozzanatot is bele kell építeni, mint a szerelem és az esküvőre való emlékezés jelét. Régebben ez az ajándék gazdasági biztosítékot jelentett a fiatalasszony számára. A régi nemesi körökben jószágot, várakat és földeket adtak nászajándékul a menyasszonynak. Manapság ékszert (gyűrűt, medált, órát, fülbevalót, stb.) szokás ajándékozni. A menyasszony is adhat a vőlegénynek nászajándékot. Az ajándékozásnak nincsenek megszabott határai: mandzsettagomb, nyakkendőtű és óra ajándékozása az általános. Minél egyénibb és fantáziadúsabb az ajándék, annál értékesebb.

• Az új lakásba költözés: Jó szokásként tartották meg, hogy a rokonok és ismerősök kenyeret és sót nyújtanak át az ifjú párnak általában akkor, amikor először látogatják meg őket az új lakásukban. Régen a kenyér a legfontosabb élelem volt, a só pedig igen drága ajándék. Ma azt jelképezi, hogy a jólét sohase múljon el az új otthonból.

• Időzítés: Az „Igen” kimondásának időpontját alaposan meg kell tervezni. Ügyelni kell arra, hogy mindig az adott óra második felében kerüljön sor a hivatalos részre, mert ha az óramutató felfelé halad, az ifjú pár sorsa is felfelé ível majd.

De a babona szerint az sem mindegy, milyen napon:

• Hétfőn házasodva az egészségért
• Kedden a gazdagságért
• Szerdán minden kívánságért
• Csütörtökön a veszteség elkerüléséért
• Pénteken a lelki fejlődés szempontjából lesz szerencsés a házasság
• Szombaton házasodni általános szerencsét jelent

Milyen hónapban mondjuk ki azt a bizonyos „Igen”-t:

• Az év első hónapja szerelmi élményekben gazdagítja a pár életét,
• Februárban egybekelni a pár önbizalmát erősítheti egy életen keresztül,
• Márciusi nász a kikelet jegyében sok örömet hoz és segít felismerni a házassággal kapcsolatos tanácsok mögötti szándékot,
• Áprilisi házasság frissítőleg hat az elmére, mindkettőtök számára ötletek gazdag tárházát eredményezi,
• Májusi házasság a szerelmi zsongás jegyében vad erotikát kölcsönöz majd egész életre,
• Júniusban a rózsaillat bódít és kápráztat ezer színben virulva, így biztosítja a hosszú, szenvedélyes éjszakákat,
• Júliusban összekötni életünket dolgos, szorgos, közös napokat eredményez, mely megalapozza a harmóniát,
• Augusztusban esküdni örök szerelmet hoz, garantálja, hogy minden változást a jövőben pozitívumok szempontjából fog nézni az ifjú pár,
• Szeptemberi frigy gazdagságot és jó szerencsét jegyez,
• Októberi nász, az alváshoz készülődő természet utolsó mosolyában könnyen megtelő perselyt hoz,
• Novemberben esküdve sok emlékezetes, örömteli napot hoz a későbbiekben, melyekre visszanézve, élmény teli beszámolók forrása lesz,
• Amikor a decemberi havazásban meglátod a hópelyhek sokszínűségét, rájössz majd, az igaz szerelem is ilyen sokszínű és megfoghatatlanul törékeny kincs. Boldog lehetsz majd, hogy a magadénak tudhatod!

 Amint látjátok, mindennek oka van. Ami számunkra érdekes, hogy még ha nem is feltétlen tudtad, hogy miért, de akkor is alkalmaztatok, vagy legalábbis láttátok, hogy mások alkalmaznak ezekből legalább 3-at, de ugye inkább többet. Szerintem vicces, amikor tudatosul az emberben, hogy mit miért tesz, vagy tett. Meséljétek el az esküvőkön, amin részt vesztek majd, hogy mindenki legalább ilyen jól szórakozzon mint remélhetőleg most Ti!

Nézzétek meg, milyen vicces reakciót váltanak ki az emberből ezek a történetek, majd meséljétek el nekünk is! :)

Ha nem hisztek nekünk, járjatok utána, és ne feledjétek, egy napot se mosoly nélkül...nélkülünk!